2008.Szlovéniai látogatás
Beszámoló
A Székesfehérvári Szlovén Kisebbségi Önkormányzat részben hivatalos,
részben a Székesfehérváron élő szlovén nemzetiségiek egyhetes szlovéniai útjáról.
Az egyhetes úton – 9 személyes mikro busszal – részt vett a Székesfehérváron élő szlovén nemzetiségiek egy csoportja, valamint a székesfehérvári Szlovén Kisebbségi Önkormányzat két képviselője.
2008.július 27-én reggel a bérelt mikro busszal indultunk Székesfehérvárról Szlovéniába. A rédicsi határátkelőn léptük át a magyar államhatárt. Ezt megelőzően megálltunk Kapolcson, ahol művészeti fesztivált és búcsút tartottak. A délutáni órákban érkeztünk meg Szlovéniába, Lendva-Hosszúfaluba, az előzetesen lefoglalt szálláshelyünkre Étkezés után pihenéssel, beszélgetéssel és az elkövetkezendő napok programjainak megbeszélésével fejeztük be a napot.
2008.július 28-án délelőtt Lendva város nevezetességeit tekintettük meg, majd fürdés a város Terme- Lendava gyógyfürdőjében.
Ezen a napon a Székesfehérvári Szlovén Kisebbségi Önkormányzat elnöke hivatalos ügyben járt el Lendva város Önkormányzatánál, ahol átadta a Polgármesteri Hivatal titkárságán a Székesfehérvár MJV. Kommunikációs és Civil kapcsolatok Irodája részéről azt a levelet-meghívót, amely Székesfehérvár és Lendva városok közötti baráti kapcsolat további erősítését célozta.A Polgármester Úr, Anton Balażek szabadságát töltötte, így helyette a levelet a titkárságán vette át Beáta Lázár titkárnő. Ígéretet kaptunk, hogy rövidesen érdemben kap választ Székesfehérvár Polgármestere és a Székesfehérvári Szlovén Önkormányzat.
2008 július 29-én délelőttre meghívást kapott csoportunk a Lendvai Vár Galéria- és Múzeum igazgatójától Gerič Ferenctől. Igazgató Úr röviden ismertette az 1190-es években épített Vár történetét, melynek mai arculata a 18. században alakult ki. Építészeti nagyszerűségében és szimbolikájában kétségkívül a város meghatározó épülete. A Vár termei adnak otthont többek között a 13. századból származó régészeti anyagnak, melyet a 20.század nyolcvanas éveiben tártak fel a Lendava melletti Alsólakosban. Ezen kívül a Várban látható egy nagyon gazdag képzőművészeti gyűjtemény, melynek anyaga az immár több mint három évtizedes nemzetközi művésztelep eredménye.
Itt található Zala/Mayer/György szobrászművész emlékszobája is. Zala György Lendva város szülötte, s többek között a Budapesti Milleniumi Emlékmű egyik híres szobrásza volt. A Múzeumban láthatók még szúró- és lőfegyverek másolatai, katonai felszerelések, zászlók, melyek jól tükrözik a török támadások időszakának korszellemét.
Csoportunk érdeklődve nézte a Múzeum-Galéria kiállított gazdag anyagát.
A déli órákban látogatást tettünk a Lendvai Könyvtárban, ahol több mint 130 ezer kötettel várják az olvasni, művelődni vágyókat. A könyvek, kiadványok kb. 40%-a magyar nyelvű, a többi szlovén és idegen nyelvűek . A könyvtári kölcsönzés mellett rendezvényeket is szerveznek, pl. meseórákat, bábelőadásokat, író-olvasó találkozókat.
A könyvtár 9 számítógépet tud rendelkezésre bocsátani ingyenesen a felhasználók részére.
Látogatásunk végén felajánlottuk, hogy legközelebbi lendvai látogatásunk során 100-150 db magyar nyelvű kiadványt viszünk a Könyvtárnak ajándékba. Ezt, a könyvtár dolgozói hálásan, köszönettel vették. Viszonzásul ajándékba kapunk tőlük szlovén, magyar-szlovén kétnyelvű könyveket.
A délután folyamán – a már korábban tervezett – „Szent Márton útja” zarándok-útunk első községébe, Kobiljébe / Kebeleszentmárton/ mentünk és megnéztük a falu katolikus templomát. Ez a közös kirándulás egyben a csoportunk tagjai számára emlékezés is volt a már elhunyt szülőkre, nagyszülőkre, emlékezés a rég elmúlt gyermekkorunkra, melynek színhelyére, ha rövid időre is, de újból visszajöhettünk!
Este kötetlen beszélgetés régi szlovén barátainkkal, ismerőseinkkel Dolga vas faluban.
2008.július 30-án reggeli után mikro buszunkkal elindultunk a Muravidék egyik legszebb tája felé, Goričko irányába. Útközben megálltunk Motvajevo/Szentlászló/ egyetlen, régi református temetőjénél, ahol 150-180 éves sírköveket is találtunk, rávésve az elhunytak magyar családi nevével; pl. Kálmán/családi névként/, Zsohár…stb/. Elhagyva Szentlászlót, ellátogattunk Selo településre és felkerestük a Szlovéniában szinte egyedülálló seloi rotundát, Szent Miklósról elnevezett kőrtemplomot/”Rotunda ecclesia” – kerek templom/, a románkori építészet egyik remekművét. Megcsodáltuk eredeti falfestményeit
Körútunk során, visszafelé a magyar országhatár mentén Veleméren megnéztük a XIII. században épült Szentháromság templomot. Építészeti ritkasága, hogy ablakai úgy vannak kialakítva, hogy a nap fénye napkeltétől napnyugtáig mindig rávilágít arra a pontra, ahol a templom belső falán egy-egy bibliai jelenet látható.
Velemért elhagyva megálltunk Szentgyörgyvölgyön, egy országosan ismert fazekas műhelyénél, majd visszatértünk szlovéniai szálláshelyünkre. A délután és az este kötetlen városnézéssel, beszélgetéssel és pihenéssel telt el.
2008.július 31-én reggel egyik képviselő társunkat szállítottuk át a rédicsi/magyar/ állomásra, mivel kötelezettségei miatt vissza kellett térnie Magyarországra, Sörédre. Ezen a napon egész napos fürdés volt a lendvai „Terma Lendava”, Szlovénia egyik legismertebb és legkedveltebb gyógyfürdőjében.
2008.augusztus 1-én Mariborban voltunk városnézésen, majd a város szélén fekvő Pohorjén gyönyörködtünk az Alpok lábainál elterülő természeti szépségekben. A magas hegyek csúcsáig drótkötélen függő gondolákkal jutottunk el és egy magas kilátó tetején megpihenve csodáltuk az alattunk elterülő, messze tűnő várost Maribort, a Drávát, Ausztria hegyvonulatait.
Maribort elhagyva Ptuj város mellett Hajdinán álltunk meg Szent Márton zarándok- útunk második állomásán, ahol láthattuk, már a Muravidéken túli, Medľimurje talán a legszebb templomot Szent Mártonról elnevezve.
Késődélután értünk vissza Dolga vasba.
2008.augusztus 2-án készülődtünk a hazatérésre. Ebéd után elköszöntünk vendéglátóinktól és Rédicsnél átlépve a szlovén-magyar határt Keszthely irányába indultunk el. Útközben pihenésként megálltunk Balatonfüreden; sétáltunk a Tagore sétányon, megnéztük a Jókai villát, majd elindultunk haza Székesfehérvárra. A csoport minden tagját lakásukig vittük el.
A szlovéniai úton sok felvételt készítettünk. A csoport tagjainak közösen megfogalmazott véleménye az volt, nagyon jól érezték magukat és megköszönték a lehetőséget, hogy el tudtak jönni önkormányzatunk jóvoltából.
Tudták mindnyájan, hogy ezt az utat anyagilag a Székesfehérvár Települési Önkormányzat is nagy mértékben támogatta.
