Székesfehérvári Szlovén Nemzetiségi Önkormányzat

       A székesfehérvári Városi Könyvtár Zsolt utcai Tagkönyvtára 2011.március 6-tól a TÁMOP-„Tudásdepó-Expressz” projekt keretében programsorozatot szervezett a városunkban élő, illetőleg törvényesen is működő kisebbségi önkormányzatok bevonásával. Nevezetesen a cigány, horvát, lengyel, német, örmény, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán önkormányzatok heti rendszeres előadásaikkal bemutatták saját nemzetiségeik életét, hagyományaik ápolását, mindennapjait, amit őriznek mind máig – beépülve a város életének szerves részébe. A hallgatóság nagy fokú érdeklődését semmi sem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy a könyvtár olvasóterme minden alkalommal megtelt.

 

       Lebilincselő, izgalmas és tanulságos előadásokat lehetett hallani egyes nemzetiségek történelméről, múltjáról. A teljesség igénye nélkül, pl. a  XX. század első népirtásáról, az Örmény Genocídium eseményeiről (1915), arról a nemzettragédiáról, amely „ nemcsak azt jelenti, hogy másfél millió örményt eltöröltek a föld színéről, lerombolták otthonaikat, megsemmisítették templomaikat, széthurcolták az általuk megteremtett anyagi javakat. A genocídium ezen túlmenően a túléltek egyéni sorstragédiájának összegsége is.” (Fordító: K.P.). Hallgattunk a lengyelek szétszóródtatásának történéseiről, de mégis lengyelnek maradva, vagy a szerbek letelepedésének folyamatairól, az ukránok kevéssé ismert, elhallgatott történelmi igazságtalanságáról, amikor 1932-33-ban közel 10 millió ember veszítette el éhínségben életét (H.J.). Az előadók beszéltek a XX századi második világégés egyes népekre kényszerített történelmi változásokról, a kitelepítésekről, az akkori politikai rendszerek embereket megalázó bosszúiról, új államok létrehozásáról vagy szétdarabolásáról. És ez mind A Kárpátok és az Alpok hegyeinek koszurúként övezett Közép-kelet-Európában! Még az 1990-es években is forrongott a Balkán!

 

       De visszatérve a Zsolt utcai Könyvtár eredeti programjának nemes szándékához; április 11-én a szlovén kisebbségről kiváló előadást hallhattunk Székely András Bertalan kisebbségkutató, művelődésszociológustól, aki az egyetemes kultúra és irodalom nemzeti és kapcsolatépítő szerepére mutatott rá. Beszédének középpontjába Dr. Pável Ágostont helyezte, a XX. század magyarországi szlovén szak- és szépirodalmának legnagyobb alakját. Pávelt, kortársai és az utókor egyaránt széles látókörű, sokoldalúan korszerű európai elmének tartották és tartják ma is. Mint emberre és munkásságára is jellemző volt a kettős kötődés. Ezt a kifejezést olyan személy vagy személyek, népcsoportok jellemzésére alkalmazzák, akik nemzeti, vallási vagy egyéb kisebbségként egyrészt származásuk, nyelvi-kulturális örökségük révén tudatosan közösséget vállalnak egy vagy több határon túli néppel, ugyanakkor a politikai, gazdasági realitás, a napi kapcsolatok a befogadó országhoz kapcsolják őket. Így volt ezzel ő is és nem véletlenül esett a választás Szombathelyre. Itt élt és alkotott 25 évig és megvalósíthatta alkotásait: a modern könyvtárat és a Vasi Szemlét és ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett szűkebb hazája, de az ország kulturális életében is, ám a szlovén bölcsőt sohasem tagadta meg! Működésének középpontjában a szláv filológia állt, s származásából adódóan életműve is szlovén vonatkozásában a leggazdagabb.

Pável, mint szellemi hídverő a szlovének és a magyarok között az irodalom terén is maradandót alkotott. Lírájának első verseit a Muravidéki nyelvjárásban, anyanyelvén írta, de később magyar nyelven születtek költeményei, melyekkel költészetének csúcsára hágott. „Korkritikája, emberszeretete, hite küldetésében, munkája igazában, reménye az emberiség sorsának jobbrafordulásában adnak igazi értéket, szépséget” –írja róla Pável Judit, az 1986-ban kiadott „Pável Ágoston Válogatott Műfordításai és Versei” előszavában.

 

       Megkerülhetetlen a szociológus, kisebbségkutató, az előadást tartó Székely András Bertalannak „ A Rábától a Muráig” című, 1992-ben kiadott könyve, amelyben többet között így ír: „ Az anyanyelv művelése, nemzetiségi szocializáció különböző színtereinek hatékonysága és a kulturális azonosságtudat fejlettsége vitathatatlan kölcsönhatásban áll.”

És végül zárószóként befejezhetjük ennek az előadásnak a célját Barcsa Dénes: Népek szőttese /Refrexiók Székely András Bertalan Közép-európai szőttes/ című könyvének gondolatsorával: az író „számára nincs kétfajta minőség, kétféle mérce, szemlélet: szívének egyaránt kedves minden nyelvi, etnikai közösség múltja, jelene és különösen jövője. Vallja, hogy képtelenség úgy kiállni a határon túli nemzettársainkért, ha ugyanakkor semmibe vesszük a hazai kisebbségek érdekeit és jogait….Nem a másság kultusza, hanem a „sajátosság méltóságát” óvja és hirdeti: Vallja, hogy a legkisebb kisebbnek is jár az önazonosság félelem nélküli megvallásának szabad lehetősége”

       Székely András Bertalannal együtt érkezett az előadásra Ruda Gábor, a Muravidék képzőművészeti, irodalmi, kulturális folyóirat szerkesztője, oktatáskutató, műfordító is. A közel kétórás előadás kötetlen beszélgetésekkel ért véget.

 

       Nem ez volt az Együtt – a kisebbségekkel rendezvénysorozat utolsó programja, azonban ez is elérkezett 2011.május 27-én. Ezen a napon du. 14 órára meghívást kapott a Zsolt utcai Könyvtártól a ma már országos hírnevet szerzett Lásho Lecsó zenekar is és kiváló muzsikájukkal örvendeztették meg a jelen lévő vendégeket, közöttük a város kisebbségi képviselőket is. A zenekar a cigány zenei kultúra értékeinek bemutatásával és népszerűsítésével emelték a záró program egyébként is magas színvonalát.

A rendezvény végén az egyes nemzetiségiek gasztronómiai különlegességeiből kaptak ízelítőt a részt vevő nézők és hallgatók

 Székesfehérvár,2011.június

 Grabecz István elnök

 

 

                                  **************************************